Névnap

Ma 2017. augusztus 17., csütörtök, Jácint napja van. Holnap Ilona napja lesz.

Ízelítő

Látogatók

mod_vvisit_counterMa224
mod_vvisit_counterTegnap401
mod_vvisit_counterA héten1820
mod_vvisit_counterA hónapban11736
mod_vvisit_counterLátogatók:826629

Jelenleg

Jelenleg 31 vendég olvas minket

Nagyvásárcsarnok

 

A Nagycsarnok (hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok, egyéb nevei: Vásárcsarnok, Fővám téri központi vásárcsarnok) Budapest legnagyobb vásárcsarnoka, amely Budapest IX. kerületében, a Fővám tér 1-3. alatt található.

A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán

.A Központi Vásárcsarnok volt az egyik legnagyobb beruházás, ami Kamermayer Károlynak, Budapest első polgármesterének nevéhez fűződik. Miután Kamermayer 1896-ban – betegségére hivatkozva – nyugdíjazását kérte, az épület átadásán már egyszerű polgárként vett részt.

 

Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Utóbbit később (egészen napjainkig) szemétszállításra használták.

Duna felőli rácsos bejárati kapuján keresztül a 4-es metróhoz kapcsolódó villamosvágány-süllyesztésig jól látszott a csarnok felé vezető hosszú folyosó.

Az 1800-as évek végi sajtó egyre gyakrabban cikkezett az elavult, piszkos, utcai piacokról, és sürgette a szabályozottabb vásárcsarnoki rendszer bevezetését.

A századfordulón a piacokon azonban nem uralkodtak paradicsomi állapotok, legtöbbjükön nem volt víz, a higiéniai állapotok meg sem közelítették a tisztiorvosi előírásokat. Elsősorban ezeknek a problémáknak a megoldása vezérelte a Közgazdasági és Közélelmezési Bizottságot, hogy tervpályázatot írjon ki az első számú fővárosi vásárcsarnok kivitelezésére. A Bizottság a vámház épülete mögötti Sóház-telket jelölte ki az épület helyszínéül.

 

A kilenc beérkezett pályázati műből végül Pecz Samu terveit fogadta el a zsűri és ő kapta meg az építési engedélyt. Majd a Nagyvásárcsarnok építése 1894-ben megkezdődhetett.

A csarnok megnyitó ünnepségét 1897. február 15-én tartották meg, és másnap a Nagyvásárcsarnokban megkezdődött az élet.

A magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus

stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10 000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké.

Az idők folyamán erősen tönkrement, 1994-re azonban felújították, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját.

A csarnok első igazgatója Ziegler Nándor volt, aki szigorú szabályokat fektetett le. pl.: A házirend rögzítette például, hogy az árusok csak a csarnok felszereléseit használhatják, egyénileg ácsolt bódékat nem állíthattak fel. Cégtáblákat és hirdetéseket kizárólag a csarnok igazgatóságának engedélyével lehetett elhelyezni. Az árusok viszont ingyen használhatták az épület felvonóit, illetve a telefont. A higiéniai előírásoknak megfelelően rengeteg szabállyal kellett megbarátkozniuk a kereskedőknek. Kötelezően előírták az áruk csomagolását, erre a célra, továbbá a termékek előminősítésére és osztályozására létrehoztak egy gyűjtőraktárt. Ezzel együtt az áruszállítás és az árusítás időrendjét is szigorúan korlátozták. A termékeket éjjel szállították; a piac minden hétköznap reggel 5-12-ig, délután 4-7-ig volt nyitva.

Gasztronómiai és esztétikai élményt is kínál ez a piac. A gazdag zöldség-, hús-, fűszer-, bor- és ételkínálat mellett ugyanis különlegesség a műemlék csarnok is. A Nagycsarnokban minden megtalálható, ami a Kárpát-medencében és Európától távol megterem. A földszinti élelmiszer-kavalkád fölé nyúló emeleten népművészeti tárgyakat árusítanak, és finom ételeket, jó borokat kínálnak.

A Nagycsarnokból számos híresség vitt haza emléket.

A közel 110 évvel ezelőtti megnyitó után járt itt Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, II. Vilmos német császár, Siegmund Freud, a pszichoanalízis atyja és Margaret Thatcher brit miniszterelnök is.

Az épület azon kevés óriáscsarnok közé tartozik, amely eredetileg is ilyen élelmiszer-kereskedelmi központnak készült, és azóta is folyamatosan piac működik benne.

Az épület a kor divatja szerint öntöttvas-szerkezetű, tetejét színes Zsolnay-kerámia borítja.

Mint sok már utca és tér, a Fővám tér sem az eredeti nevét viseli.

A múltban volt „Salzplatz”, Sóház tér, Só tér, Fővám tér, Vámház tér, Dimitrov tér. A Dimitrov tér nevet viselte a legtovább, több mint 40 éven át 1949-1991-ig. Dimitrov egyébként a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége volt, 1933-ban őt és társait gyanúsították Hitlerék a német birodalmi gyűlés, a Reichstag felgyújtásával.

De vissza a legelső nevekhez: miért is volt neve a Só tér? A Só utca és a mai Fővám tér között állt a Sóhivatal illetve Sóraktár, a tér és az egykori Három pipa utca sarkán voltak a sótisztek lakásai. Az 1870-es években még nem is beszélhettünk egységes térről, a sóraktárat ugyanis három utca határolta. Miután lebontották a dohány raktárat, megszűnt a sok apró kis utca, és létrejött a mai Fővám tér.

A tér névadó épülete (ami ma az egyetem épülete) 1870 és 1874 között épült, és ez lett Pest-Buda reprezentatív középületeinek egyike.

Az építkezés persze elég kalandos volt, és bőven akadt konfliktus már az első tervek megszületése előtt.

A sztori röviden: az 1850-es évekig a vámkezeléssel kapcsolatos ügyeket a pesti Főharmincad-hivatalban intézték a mai Vörösmarty téren.

Aztán az 1860-as években a fővárosi kereskedelem nagymértékű fejlődése szükségessé tette egy új Fővámház megépítését, amit a közraktárakkal és a vasútvonalak összekötésével egyetlen hatalmas komplexumként akartak megvalósítani.

Lónyay Menyhért, az akkori pénzügyminiszter, az épületet a Kossuth térre tervezte. Bár Gróf Andrássy Gyula az akkori miniszterelnök nem értett ezzel egyet, Lónyay mégis elkészítette a terveket Ybl Miklóssal, sőt 1870-ben a földmunkálatoknak is nekiláttak.

 

 

A mai Vidékfejlesztési Minisztérium ennek a Vámháznak az alapjain áll. Az építkezés tehát elindult, de akárcsak több mint száz évvel később a Nemzeti Színháznál, itt is összevesztek a különböző lobbicsoportok munka közben. Andrássy tovább erőltette az alternatív helyszínt, és azt mondta, hogy a Vámházat a Kiskörúton kívülre kell építeni, Lónyay viszont azzal érvelt, hogy mivel Lipótvárosban központosul a magyarországi pénz és kereskedővilág, ezért az épületnek a Kossuth téren a helye. Azonban Andrássy hajthatatlan maradt, ráadásul ügyesebben tudta érvényesíteni akaratát, ezért leálltak a munkák a Kossuth téren, és újra nekifogtak a kiskörúti helyszínen.

Eredetileg a Vásárcsarnok területét is bekebelezték volna az új, hatalmas komplexumba, de kiderült, hogy arra már nincs pénz. Ybl aztán elkészítette a harmadik, és egyben végső tervet, majd 1870-ben megkezdődött az építkezés.

 

 

Néhány cikk fennmaradt az utókor számára, ezekből kiderül, hogy az építkezésen közel 400-500 ember dolgozott, és az árvíz ellen vízmentesen szigetelt beton alappal védekeztek.

Az épületbe a Dunáról alagúton át csónakkal lehetett bejutni, árvíz idején, ezt a csatornát zsilippel le lehetett zárni. Még mielőtt vadregényes kalandtúrára szánnánk el magunkat (mert bizony én rögtön ezt tettem fejben) gyorsan le is írom, hogy ez a bejárat be már van falazva, ugyanis 1941-ben óvóhelyeket alakítottak ki az épületben.

Nehézségeket okozott az építkezés során a márvány és gránit beszerzése, végül kőfaragót és márványt is Carrarából hozattak. Miközben folyamatosan újabb és újabb igények merültek felé Ybl felé, támadták is az épületet túldíszítettsége miatt. Mert ornamentika az van rajta bőven: a homlokzat 16 szobordíszét és egyéb díszei, amelyek a magyarországi folyókat és a 4 égtájat ábrázolják, vasúttal, gőzhajózással, festészettel kapcsolatosak, és egy német szobrász készítette őket. Az üvegezési munkálatok Róth Márk nevéhez fűződnek.

 

 

1874-ben a Vámházak megnyitása után még bőven folytak a munkálatok kívül és belül, amikor az árvizek elkezdték gyengítették az alapot.

A II. világháborúban meg súlyosan megrongálódott az épület: erős falazata és a Ferenc József híd melletti elhelyezkedése miatt mind a német, mind pedig a szovjet katonák fontos támpontnak használták. Az épület köré légvédelmi és harckocsi elhárító lövegeket telepítettek, így támadták is a környéket rendesen.

A tető leégett, és az épület több helyen életveszélyessé vált, így a háború után egyenesen reménytelennek nyilvánították az épület helyreállítását, volt olyan vélemény is volt, hogy hagyni kéne összedőlni. Aztán 1948-ban csak rászánták magukat a felújításokra, ám még csak negyede volt kész az épületnek, amikor már horribilis méretűre nőtt a számla. Nem volt egyszerű munka, mert az eredeti homlokzat helyreállítása miatt a főpárkányt és az összes szobrot újra kellett faragni.

 

 

1948-ban a Zeneakadémián megtartották a Közgazdaságtudományi Egyetem megnyitóját, akkor még a Vámház körúti épület használatbavételre alkalmatlan volt. Aztán az ötvenes években egyre jobb állapotba került, azóta a hetvenes években és a nyolcvanas évek végén esett át nagyobb átalakításon. Ekkor jelentős mértékben korszerűsítették, sokat visszaállítottak az eredeti architektúrából. A díszudvar térhatása visszakapta eredeti formáját, kibontották az elfalazott öntöttvas oszlopokat, a homlokzatot megtisztították, a tetőteret pedig beépítették.

 

forrás:
google.com
http://varosban.blog.hu,
wikipedia,
utazzithon.hu,
http://budapestcity.uw.hu,
ohb.hu

 
valid xhtml www valid css