Özv. Vértes Zsigmondné, hentes mészáros, nagyvágó.
Néhai férje 1882-ben született, szakképzett húsiparos és kocsmáros volt. Résztvett a világháborúban és 1927-ben elhunyt. Vértes Zsigmondné özvegyi jogon gyakorolja férje iparát.
Gyermekei: György és Imre hentes és mészáros mesterek és Ilonka ( férjezett). György községi képviselő.
|

|
A Külsõ- és Belsõ-Türje egyesülésébõl 1900-ban kialakult község területén, Külsõ-Türje mezõvárosban Vértes család telepedett meg Türjén.
Fontos szerepet játszottak a kereskedelem és gazdaság fellendítésében. Az egyes családoknál a fiúk tovább vitték apjuk mesterségét (kereskedõ, kocsmáros és hentes), a hentes mesterséget űzték leginkább.

Vértes György - az 1927-ben elhunyt Vértes Zsigmond kocsmáros idõsebb fia - 1928-ban vágóhíd építésére kért és kapott engedélyt, s a továbbiakban leölt állatokkal kereskedett.
|
1942. október elsejével mindkét vágóhidat és állatkereskedést megszüntették, melyek új tulajdonosa a Zalavármegyei Közjóléti Szövetkezet lett. |

|
|

|
A községi sportegyesület Vértes György (1904-1983) nevét vette fel, aki sokat áldozott a sportélet fellendítéséért, a sportegyesület első elnöke és alapítója volt.
Vértes György emléktáblája - Marton László Kossuth-díjas szobrászmûvész dombormûves alkotása - a sportpálya öltözõjének falán látható.
|
|
Egregy egy hajdani falu, ma Hévízhez tartozik. Több mint száz éve egy fából készült harangláb állott ott, amelynek helyére a határban található homokkőből 1905-ben kétszintes tornyot emeltek. Erre húztak 1937-ben még egy szintet, a falakat minden oldalról neoromán stílusú ikerablakokkal törték át, a tornyot felül bádogsisakkal zárták le. A harangtoronyban két harang lakozott, egy kicsi és egy nagy. A kisharangot Mária Magdolna tiszteletére még 1905-ben öntötték Sopronban, a nagyot pedig az átépítéskor, 1937-ben öntette Egregy község lakossága a falu I. világháborúban elesett 16 hősi halottja emlékére. Az ő neveiket a nagyharang köpenyén is megörökítették, valamint a torony tövébe 16 hársfát ültettek, mindegyik elé egy-egy fejfával.
Mára ezekből a hársfákból csupán csak hat áll. Viszont a harangtorony falára elhelyeztek egy újabb táblát is, rajta a II. világháborúban elesett egregyi fiatalok neveivel.
|
 |
A harangtornyot 1990-ben az egregyiek önkéntes adakozásából felújították.
Négy esztendővel később pedig Bocskai János tervei szerint elkezdték építeni a harangtorony mögé a templomhajót, amelyet az elkészülte után, 1995. április 22-én Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök szentelt fel, mint Jézus Szíve templomot.
A templom megépítésnek szorgalmazója dr. Bencsik Pál apát-plébános volt. A helyiek segítségén kívül váratlan segítséget is kapott.
Vértes Árpád, Hévíz akkori polgármestere is az ügy mellé állt.
|
|
Vértes György gyermekei: Vértes Attila, Vértes Árpád, Vértes Piroska, Vértes Magdolna, Vértes Lenke
|
Vértes Attila (Türje, 1934. október 10.) Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magkémia és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései. Testvére Vértes Árpád, Hévíz polgármestere.
Fő kutatási területei a magkémia és a Mössbauer-, illetve a pozitronannihilációs spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései és lehetőségei.
A különböző spektroszkópiai módszerek és vizsgálatok egyik kezdeményezője volt a korróziós kutatásban, az oldatszerkezeti vizsgálatokban, a szupravezetők tanulmányozásában, valamint a fullerénvegyületek szerkezetének meghatározásában.
Több mint ötszáztíz tudományos publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzet szerkesztője, szerzője vagy társszerzője.
- Széchenyi-díj (2001)
- Hevesy-érem (2004)
|
folytatás következik
|
|
|
|
|
|
|
|
Elhunyt Vértes Attila (Türje, 1934. október 10.-2011. december 31.)
Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Kutatási területe a magkémia és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései.
Testvérei: Vértes Árpád, Hévíz volt polgármestere, Vértes Piroska nyugdíjas kereskedő. Vértes Magdolna nyugdíjas pénzügyi szakember Vértes Lenke nyugdíjas kereskedő
|
|

|
Életpályája:
|
|
|
1954-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán, ahol 1958-ban szerzett mérnök diplomát. 1958 és 1960 között posztgraduális képzésen vett részt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelem szakán, ahol mérnök-közgazdászi képesítést szerzett.
Mérnöki diplomájának megszerzése után a Medimpex Külkereskedelmi Vállalatnál kapott mérnök-üzletkötői állást, majd 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanársegéde lett. 1962-ben MTA-aspiránsként a moszkvai Lomonoszov Egyetem radiokémiai tanszékére került. 1965-ben tért haza, ekkor az ELTE Természettudományi Kar fizikai kémiai és radiokémiai tanszékén már adjunktusként dolgozott tovább. 1968-ban egyetemi docensi, 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Az 1983-ban kivált magkémiai tanszék vezetésével bízták meg. 1996-ban a tanszék mellett alakult MTA–ELTE Nukleáris Szerkezetvizsgáló Kutatócsoport vezetője is lett. 2004-ben emeritálták, majd a magkémiai tanszék 2005-ös megszűnése után az analitikai kémiai tanszéken oktat tovább, illetve az egyetem Magkémiai Laboratóriumának munkatársa.
Még moszkvai aspiránsként védte meg 1965-ben a kémiai tudományok kandidátusi, 1973-ban pedig már Magyarországon akadémiai doktori értekezését. Az MTA Radiokémiai Bizottságának, illetve a Sugárvédelmi, Környezetfizikai és Reaktorfizikai Bizottságnak lett tagja. Előbbinek 2005-ig elnöke is volt. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. Később a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottságba is bekerült.
Számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor: Newcastle-i Egyetem (1969), Müncheni Műszaki Egyetem (1970), Lehigh-i Egyetem (1976–1977, 1982, 1986), Tokiói Egyetem (1987) és a mainzi Johannes Guttenberg Egyetem (1991, 1992). Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült: Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry, Structural Chemistry, Models in Chemistry, illetve a Magyar Kémiai Folyóirat.
|
|
|
|
Munkássága: |
|
|
Fő kutatási területei a magkémia és a Mössbauer-, illetve a pozitronannihilációs spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései és lehetőségei.
A különböző spektroszkópiai módszerek és vizsgálatok egyik kezdeményezője volt a korróziós kutatásban, az oldatszerkezeti vizsgálatokban, a szupravezetők tanulmányozásában, valamint a fullerénvegyületek szerkezetének meghatározásában.
Több mint ötszáztíz tudományos publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzet szerkesztője, szerzője vagy társszerzője.
|
|
|
|
Díjai, elismerései: |
|
|
- Széchenyi-díj (2001)
- Hevesy-érem (2004)
|
|
|
|
Főbb publikációi: |
|
|
- Pozitróniumkémia (1973)
- Oldatszerkezeti vizsgálatok Mössbauer-spektroszkópiával (1975)
- Magkémia (társszerző, 1979)
- Mössbauer Spectroscopy (társszerző, 1979)
- Nuclear Chemistry (társszerző, 1987)
- Mössbauer Spectroscopy in Frozen Solutions (társszerk., 1990)
- Mössbauer Spectroscopy of Sophisticated Oxides (táraszerk., 1997)
- Nulcear Methods in Mineralogy and Geology (társszerk., 1998)
- Handbook of Nuclear Chemistry (főszerk., 2003)
|
|
|
|
|
|
forrás: wikipadia, west-balaton.hu, chevra.mapline.hu, zalaihirlap.hu, ftcbaratikor.hu, mta, wikipadia, west-balaton.hu, chevra.mapline.hu, zalaihirlap.hu |
|
|
|