Özv. Vértes Zsigmondné, hentes mészáros, nagyvágó.

Néhai férje 1882-ben született, szakképzett húsiparos és kocsmáros volt. Résztvett a világháborúban és 1927-ben elhunyt. Vértes Zsigmondné özvegyi jogon gyakorolja férje iparát.

Gyermekei: György és Imre hentes és mészáros mesterek és Ilonka ( férjezett). György községi képviselő.

Fontos szerepet játszottak a kereskedelem és gazdaság fellendítésében. Az egyes családoknál a fiúk tovább vitték apjuk mesterségét (kereskedõ, kocsmáros és hentes), a hentes mesterséget űzték leginkább.

Vértes György - az 1927-ben elhunyt Vértes Zsigmond kocsmáros idõsebb fia - 1928-ban vágóhíd építésére kért és kapott engedélyt, s a továbbiakban leölt állatokkal kereskedett.

A községi sportegyesület Vértes György (1904-1983) nevét vette fel, aki sokat áldozott a sportélet fellendítéséért, a sportegyesület első elnöke és alapítója volt.

Vértes György emléktáblája - Marton László Kossuth-díjas szobrászmûvész dombormûves alkotása - a sportpálya öltözõjének falán látható.

Egregy egy hajdani falu, ma Hévízhez tartozik. Több mint száz éve egy fából készült harangláb állott ott, amelynek helyére a határban található homokkőből 1905-ben kétszintes tornyot emeltek. Erre húztak 1937-ben még egy szintet, a falakat minden oldalról neoromán stílusú ikerablakokkal törték át, a tornyot felül bádogsisakkal zárták le. A harangtoronyban két harang lakozott, egy kicsi és egy nagy. A kisharangot Mária Magdolna tiszteletére még 1905-ben öntötték Sopronban, a nagyot pedig az átépítéskor, 1937-ben öntette Egregy község lakossága a falu I. világháborúban elesett 16 hősi halottja emlékére. Az ő neveiket a nagyharang köpenyén is megörökítették, valamint a torony tövébe 16 hársfát ültettek, mindegyik elé egy-egy fejfával.

Mára ezekből a hársfákból csupán csak hat áll. Viszont a harangtorony falára elhelyeztek egy újabb táblát is, rajta a II. világháborúban elesett egregyi fiatalok neveivel.

A harangtornyot 1990-ben az egregyiek önkéntes adakozásából felújították.

Négy esztendővel később pedig Bocskai János tervei szerint elkezdték építeni a harangtorony mögé a templomhajót, amelyet az elkészülte után, 1995. április 22-én Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök szentelt fel, mint Jézus Szíve templomot.

A templom megépítésnek szorgalmazója dr. Bencsik Pál apát-plébános volt. A helyiek segítségén kívül váratlan segítséget is kapott.

Vértes Árpád, Hévíz akkori polgármestere is az ügy mellé állt.

Vértes György gyermekei:
Vértes Attila, Vértes Árpád, Vértes Piroska, Vértes Magdolna, Vértes Lenke

Vértes Attila (Türje, 1934. október 10.) Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magkémia és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései. Testvére Vértes Árpád, Hévíz polgármestere.

Fő kutatási területei a magkémia és a Mössbauer-, illetve a pozitronannihilációs spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései és lehetőségei.

A különböző spektroszkópiai módszerek és vizsgálatok egyik kezdeményezője volt a korróziós kutatásban, az oldatszerkezeti vizsgálatokban, a szupravezetők tanulmányozásában, valamint a fullerénvegyületek szerkezetének meghatározásában.

Több mint ötszáztíz tudományos publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzet szerkesztője, szerzője vagy társszerzője.

• Széchenyi-díj (2001)
• Hevesy-érem (2004)

folytatás következik

Elhunyt Vértes Attila
(Türje, 1934. október 10.-2011. december 31.)

Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Kutatási területe a magkémia és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései.

Testvérei:
Vértes Árpád, Hévíz volt polgármestere,
Vértes Piroska nyugdíjas kereskedő.
Vértes Magdolna nyugdíjas pénzügyi szakember
Vértes Lenke nyugdíjas kereskedő

Életpályája:

1954-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán, ahol 1958-ban szerzett mérnök diplomát. 1958 és 1960 között posztgraduális képzésen vett részt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelem szakán, ahol mérnök-közgazdászi képesítést szerzett.

Mérnöki diplomájának megszerzése után a Medimpex Külkereskedelmi Vállalatnál kapott mérnök-üzletkötői állást, majd 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanársegéde lett. 1962-ben MTA-aspiránsként a moszkvai Lomonoszov Egyetem radiokémiai tanszékére került. 1965-ben tért haza, ekkor az ELTE Természettudományi Kar fizikai kémiai és radiokémiai tanszékén már adjunktusként dolgozott tovább. 1968-ban egyetemi docensi, 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Az 1983-ban kivált magkémiai tanszék vezetésével bízták meg. 1996-ban a tanszék mellett alakult MTA–ELTE Nukleáris Szerkezetvizsgáló Kutatócsoport vezetője is lett. 2004-ben emeritálták, majd a magkémiai tanszék 2005-ös megszűnése után az analitikai kémiai tanszéken oktat tovább, illetve az egyetem Magkémiai Laboratóriumának munkatársa.

Még moszkvai aspiránsként védte meg 1965-ben a kémiai tudományok kandidátusi, 1973-ban pedig már Magyarországon akadémiai doktori értekezését. Az MTA Radiokémiai Bizottságának, illetve a Sugárvédelmi, Környezetfizikai és Reaktorfizikai Bizottságnak lett tagja. Előbbinek 2005-ig elnöke is volt. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. Később a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottságba is bekerült.

Számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor: Newcastle-i Egyetem (1969), Müncheni Műszaki Egyetem (1970), Lehigh-i Egyetem (1976–1977, 1982, 1986), Tokiói Egyetem (1987) és a mainzi Johannes Guttenberg Egyetem (1991, 1992). Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült: Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry, Structural Chemistry, Models in Chemistry, illetve a Magyar Kémiai Folyóirat.

Fő kutatási területei a magkémia és a Mössbauer-, illetve a pozitronannihilációs spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései és lehetőségei.

A különböző spektroszkópiai módszerek és vizsgálatok egyik kezdeményezője volt a korróziós kutatásban, az oldatszerkezeti vizsgálatokban, a szupravezetők tanulmányozásában, valamint a fullerénvegyületek szerkezetének meghatározásában.

Több mint ötszáztíz tudományos publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzet szerkesztője, szerzője vagy társszerzője.

• Széchenyi-díj (2001)
• Hevesy-érem (2004)

• Pozitróniumkémia (1973)
• Oldatszerkezeti vizsgálatok Mössbauer-spektroszkópiával (1975)
• Magkémia (társszerző, 1979)
• Mössbauer Spectroscopy (társszerző, 1979)
• Nuclear Chemistry (társszerző, 1987)
• Mössbauer Spectroscopy in Frozen Solutions (társszerk., 1990)
• Mössbauer Spectroscopy of Sophisticated Oxides (táraszerk., 1997)
• Nulcear Methods in Mineralogy and Geology (társszerk., 1998)
• Handbook of Nuclear Chemistry (főszerk., 2003)